A hétvégét egyik kedvenc helyünkön, a Bogdan menedékház környékén töltöttük. Lenyűgöző az a nyugalom, amit az a hely sugall télen a havas fáival, a szinte érintetlen, csupa-fehér hótakaróval, amíg a szem ellát. A kezdők és haladók kedvükre síelhettek a lankásabb, illetve a meredek sípályákon, a gyerekekkel szánkózni, hóembert és iglut építeni lehetett, no meg a házban hancúrozni.
Vasárnap kora délután, hazainduláskor, Magor nagyfiam fülfájásra panaszkodott. Első gondolatom a teafa illóolaj volt, be is kentem a fülét körben, kívülről. Közben jelezte, hogy belül fáj, de mondtam, hogy nem baj, rátesszük a sapkát, be fog jutni a fülébe is…
Gyalog, illetve szánkóval ereszkedtünk le a szitáló esőben az autóhoz, fél óra alatt, miközben reméltem, hogy nem súlyosbodik a helyzet. Az autóban Magor újra fülfájásra panaszkodott, suttogva-szenvedve. Egyből a tömjén villant át az agyamon: elővettem és ugyanúgy a füle köré tettem, hígítatlanul, talán fél cseppet.
Alig indult el az autó, a gyerekek elaludtak, és ha a becuccoláskor nem is, pár percre rá Magor megébredett. Mivel még mindig fájt a füle, újra tömjént tettem rá: 1 cseppel kentem körbe a fülét, ezúttal figyelmesebben. Bekötöttük egy sállal, mert a meleget kívánta, majd az ölemben nyugodott pár percet. Így fogott neki enni, majd „megjött” a hangja – kb 1 óra múlva már ugrándozott, hancúrozott, s azóta sincs semmi baja.
Hihetetlenül megnyugtató ez a tudat, hogy a gyulásunk a kezemben van. Kellett kis gyakorlat és tanulás, hogy magabiztos legyek, de közben azt is tudom, hogy kísérletezhetek is, hiszen kis mennyiségben, megfelelően alkalmazva az illóolajok támogatják a szervezetet, testi-lelki egyensúlyt hozva.
Kívánom ezt a megnyugvást azoknak, akik felelősséget kívánnak vállalni önmaguk és családjuk iránt. 🙂
Bátorítással,
Etelka