„Nyúzottan érkezett, erős fejfájás gyötörte.
Visszavonult.
Kissé bizonytalankodva (ismervén az illóolajokhoz való hozzáállását) bemerészkedtem hozzá, kezemben a borsmentás üveggel.
– Szeretnéd kipróbálni?
– Nem tudom, igazából nem hiszem, nem tudom, hogy segítene-e.
– Ha nem próbálod ki, nem is fogod megtudni.
Egy kissé bizonytalankodva nyújtotta kezét, és mielőtt még a tenyerébe cseppenhetett volna, már el is kapta. Valami kevéske került a ujjaira, amivel végül bekente a halántékát és a tarkóját.
Magára hagytam, takarójába burkolózva.
Nem telt el sok idő, megjelent, előbújt vackából, energikusan tett-vett, mintha kicserélték volna, és csak annyit mondott: -azt hiszem használt.
Bizonyára úgy volt, mert elválásuk előtt kért, hogy ha tudok adjak neki egy kis üveggel.”
A történetet Szalczer Izabella hozta el nekünk.
Szép tavaszi napokat.